A HOLOKAUSZT magyar áldozatainak emléknapja

A holokauszt emléknapja

“Amennyire rajtatok áll,

éljetek mindenkivel békességben!”

Rómaiaknak, 12,28

Ha ennek a bibliai felszólításnak mindenki eleget tett volna az évezredek folyamán, nem kellene az ártatlanul legyilkolt áldozatokra emlékeznünk, mert nem lennének áldozatok. De sajnos vannak mind a mai napig.

A magyar kormány 2000-ben határozatot hozott arról, hogy április 16. legyen a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. Az első ilyen megemlékezést 2001-ben tartották hazánkban.

A holokauszt szó görög eredetű, jelentése „teljesen elégő áldozat”, teljes pusztulás, teljes kiirtás. Összefüggésben van a genocídium kifejezéssel, amely szervezett népirtást jelent. Iskolánkban ezért olyan „Holokausztmúzeumot” hoztunk létre, amelynek „termeiben” a történelem folyamán elkövetett, illetve még napjainkban is folyamatban lévő legborzalmasabb népirtások áldozataira emlékeztünk hetedik osztályos „tárlatvezetőink” segítségével. Köszönöm szépen színvonalas bemutatóikat, kitartásukat! Az osztályok folyamatosan váltották egymást a nap folyamán a kiállításon.

Először László István Boldizsár fogadta a látogatókat. Elmagyarázta a holokauszt és genocídium szavak jelentését, majd mesélt a Krisztus halálát követő keresztényüldözésről, amely sajnos napjainkban újra megfigyelhető. Ferenc pápát idézte: „A keresztények egyháza a mártírok egyháza. Ötpercenként ölnek meg egy keresztényt a világban.”

Sajnos ma több keresztény vértanú van, mint az I. században volt. A gyilkosok nincsenek tekintettel senkire és semmire. Mintha nem is vennének minket, keresztényeket emberszámba.

A második „teremben” Rubi Kristóf az indiánok holokausztjáról beszélt. A paraván egyik oldalán Kolumbusz naplójából olvastak fel idézeteket a diákok, ahogyan a felfedező látta az őslakókat: szép alakúak, barátságosak, nincs bennük ravaszság. A spanyol és portugál hódítók visszaéltek az indiánok vendégszeretetével, pusztításuknak nemcsak az aztékok, toltékok, mayák, inkák és más törzsek gazdag kultúrája, hanem Közép- és Dél-Amerika őslakóinak 85-95 %-a is áldozatul esett, legalább 10-20 millió ember. Az Észak- Amerikát meghódító angolok és franciák is több millió indiánt öltek meg. A paraván másik részén észak-amerikai indián törzsfők véleménye volt látható a betolakodó „sápadtarcúakról”. Georg Washington, Thomas Jefferson, Theodor Roosevelt elnökök mind célul tűzték ki az indiánok kiirtását, teljes megsemmisítését.

Felmerül a kérdés, hogy milyen civilizációt vittek az európaiak Amerikába. Nevezhető-e civilizáltnak az, aki ellopja más népek földjét, és az ott élőket lemészárolja?

Történészek megállapították, hogy az emberiség történetében a 20. század volt a „népirtások évszázada”. Ebből mutatott be néhányat a teljesség igénye nélkül Jakab Martin.

Először az örmény népirtásról beszélt, amelyet a törökök kezdtek az I. világháború idején, és napjainkban ennek nagyon érdekes következménye lett. A 1917-ben Lenin vezetésével kommunista forradalom tört ki Oroszországban. Az 1918-22 között tartó polgárháborúban becslések szerint legalább négy millióan haltak meg. Sztálin rémuralma alatt több mint 20 millióan vesztették életüket, nagy részük a munkatáborokban, ahová a II. világháború után vitték a Kárpát-medence keresztény lakóit is. 1975-79 között Kambodzsában Pol Pot kommunista diktátor kb. 2 millió embert kaszaboltatott le a koncentrációs táborokban. Soha nem vonták felelősségre. Ruandában 1994-ben száz nap alatt egymillió ember vesztette életét a hutu és tuszi törzsek közötti polgárháborúban. A délszláv háború egyik hírhedt mészárlásával zárult a sor, amikor Srebrenicánál mintegy 8700 bosnyák férfit, fiút gyilkoltak meg.

A negyedik „tárlóban” megrázó képek mutatták be a zsidók deportálását és koncentrációs táborokba zárást. Erről a témáról Tóbiás János tartott kiselőadást. De nemcsak a zsidók kiirtása zajlott ebben a véres korszakban. Újvidéken, Felvidéken, Erdélyben magyarokat és németeket öltek brutális kegyetlenséggel nemzeti hovatartozásuk miatt. Egy kétperces részlet is bemutatásra került abból a filmből (Night Will Fall), amelyet Alfred Hitchcock karrierje elején a brit hadsereg felvételeit megvágva és összerendezve készített, de amelyet a szövetségesek nem mertek levetíteni.

A megrázó élmények után az osztályok mécseseket gyújtottak az Emlékfalnál, közösen imádkoztak az ártatlan áldozatokért. Többen üzenetet is írtak, amely közül az egyik legfontosabb: „Mindenki éljen békében!”

Rácz Lászlóné