osztályfőnök: Makranczi Sándorné | osztálytanító: Nyitrainé Molnár Enikő

1. a osztály

 

Azari Botond
Azari Levente
Bancsók Bence
Bartha Márk
Berencsi Benjámin
Borai Bernadett Eszter
Búr Hanga
Dávid Hanna
Dsupin Jázmin
Erdősi Lőrinc
Fehér Hanna
Gergely Máté
GloncziZsuzsanna
Horváth Balázs
Horváth Johanna
Jakab Milán
Sándor Léna
Szabó Zsombor
Tamás Adrián Róbert
Tamás Milán
Tarr Dominik
Varga László
Zádori Nóra
Zima Eszter

SZEPTEMBER

Amiről a Mini Suli – foglalkozásokon még csak álmodoztunk, az szeptember 2-án, az első tanítási napon valóra vált:

ISKOLÁSOK LETTÜNK!

Örömmel, várakozással telve léptük át új „munkahelyünk” küszöbét.
A 4.a –sok dallal, verssel köszöntöttek bennünket.
Fölfedeztük az épület helyiségeit, birtokba vettük a kinti játékokat, s másnaptól az igazi tanulást is megkezdtük – sok énekléssel, mondókázással.
Megünnepeltük Kisboldogasszony születése napját. Miközben a fűszálakat (álló egyeneseket) rajzoltuk a táblára, ezt dúdoltuk:
„Amennyi fűszál van a tarka mezőben, annyi áldás szálljon Szűz Mária fejére!”

 

 

 

OKTÓBER

Ez a hónap – a missziók és a Szűzanya hónapja – számos eseményt csempészett az életünkbe.
Elsején, a Zene Világnapján örömmel próbáltunk ki különböző hangszereket.
A felsősök minden pénteken előadást tartanak a természetvédelemről. A 8. b-sek által lejátszott Kukásautó c. sláger annyira tetszett nekünk, hogy még táncra is perdültünk.
Mi is igyekszünk védeni, szépíteni környezetünket. Az őszi ültetésben családtagjaink segédkeztek.
Meghívhattuk őket közös imádságra is a Magyarok Nagyasszonya – okt 8. – ünnepe alkalmából.
Minden reggel elimádkoztunk egy tized Rózsafüzért valamelyik osztály vezetésével az iskolarádión keresztül. 22-én ránk került a sor.
Ezen a napon emlékeztünk meg az 1956-os forradalom hőseiről is. Részt vettünk a délutáni koszorúzáson és mécseseket gyújtottunk a hősök tiszteletére.
Hivatalosak voltunk a görögkatolikus templomba és csatlakoztunk egymillió gyermek imádságához a békéért. Megcsodálhattuk az országot járó Missziós Keresztet és ígéretet tettünk a parókus atyának, hogy igyekszünk mi is szentek lenni.
Megismertük az indiai származású Sebastian atyát, akitől sok mindent megtudtunk a távoli földrészek nehéz sorsú gyermekeiről. Egy tablót is készítettünk, melyen Afrikát mutattuk be. Mi hálásak lehetünk, hogy jó körülmények között, szerető családban élhetünk, van lehetőségünk a tanulásra, az önfeledt játékra.
Az iskolai szavalóversenyen Glonczi Zsuzsika és Sándor Léna képviselték az osztályunkat. Nagy örömünkre Léna 3. helyezést ért el!
Lassacskán a számolásba, a betűvetésbe is belejövünk. Már le tudjuk írni az egyik legfontosabb szavunkat: ima!
De ez így van rendjén, hiszen még a fényképezkedés is ezzel a címmel zajlott: „Elsősök lettünk!”

NOVEMBER

Sok szórakozással, vidám tanulással telt az ősz utolsó hónapja.

Egy játékos koncerten néhány hangszert ismerhettünk meg behatóbban a Miskolci Szimfonikus Zenekar tagjainak segítségével.

A legkisebb boszorkány címmel zenés mesejátékot láthattunk Miskolcon a kamaraszínházban.

Szent Mártonról sokat tanultunk a hittanórákon, s neve napján, 11-én a hozzá fűződő libák is többször megjelentek.

Nagy örömmel vártuk a nyílt tanítási napokat, amikor eljöhettek az óvó nénik és szüleink, hogy megnézzék, milyen ügyesek vagyunk az iskolában.

Büszkék vagyunk osztálytársainkra: Azari Levente, Horváth Balázs (2.) és Sándor Léna (3.) csodásan meséltek a Hernád-völgyi Tehetségkutató Fesztiválon.

Azért a tanulás mellett jut időnk játszani is. Ha nem mehetünk a szabadba, legszívesebben építőzni szeretünk a tanteremben.

Jól érezzük magunkat az iskolában, nem bánjuk, hogy ide jöttünk tanulni!

DECEMBER

December minden napja örömteli várakozással telt. A tantermünk téli, ünnepi hangulata ránk is átragadt.

Vártuk, hogy leessen az első hó. Ez a kívánságunk rögtön december 1-jén teljesült! Birtokba vettük az iskolai szánkókat, hóembert építettünk, hógolyóztunk. Remek téli szórakozás volt!

Vártuk, hogy sorra meggyújthassuk az adventi gyertyákat.

Vártuk a Mikulást, aki 6-án el is érkezett hozzánk. Verseltünk neki, énekeltünk, és Szent Miklósra emlékezvén sok történetet megismertünk az életéből. Testvérosztályunk, az 5.a mókás ajándékkal lepett meg bennünket.

Vártuk, hogy kedvenc karácsonyi csemegéinket, az otthon sütött mézeskalácsokat kidíszíthessük. Egyedi és hagyományos mintákat is formáztunk, aztán csak gyönyörködtünk az elkészült édességekben.

Vártuk, hogy ajándékozhassunk, adományozhassunk azoknak a gyerekeknek, akik nálunk sokkal rosszabb sorban élnek. Mosoly Manó felhívására játékokat dobozoltunk, a missziós adománygyűjtő napra pedig szüleinkkel, nagyszüleinkkel együtt készítettünk különböző termékeket.

Vártuk nagyon a szállást kereső Szent családot, hogy a téli szünet előtt még néhány napra hajlékunkba fogadhassuk.

Vártuk, szívünkben növekvő örömmel, a Kisjézus születését!

„MEGSZÜLETTET, ÖRVENDJÜNK!”

Skip to content