„Nem a küldetés nagysága számít, hanem az: hogyan töltötted be.”
Szent Gály Kata
Amilyen változatos színekben pompáznak az őszi falevelek, olyan sok árnyalatot hozott iskolánk lelki életébe október, a missziók hónapja.
Boldogok voltunk, hogy a reggeli közös rózsafüzér-imádkozás által iskolánk minden tanulója naponta részt vett a missziós imádságban is.
„Október 18-án helyi idő szerint 9 órakor a világ minden táján különböző korú gyermekek összegyűlnek, hogy együtt imádkozzanak az egységért és a békéért.” – olvastuk a felhívásban, s tudtuk, nekünk is csatlakoznunk kell. Részünkről „kis áldozat” volt a folyosón állva végigimádkozni a teljes rózsafüzért, de talán így, összefogva hozzájárultunk, hogy az imaszándék megvalósuljon.
Ezt megelőzően – október 15-én vasárnap – az encsi Szent Anna templomban Sebastian atya várta a családokat, akik szép számban vettek részt az esti szentmisén. Missziós vezetőnk kiemelte az áldozás szentségének és a családi kapcsolatok minőségének a fontosságát. Pozitív hozzáállással, kellő derűvel, elfogadással megvalósíthatjuk küldetésünket, melyet az atya így fogalmazott meg:
„AKÁR CIKI, AKÁR CUKI, A JÓT TENNI KELL!” Ez a felszólítás azóta csoportunk jelmondatává vált.
A szentmisét követően fáklyákkal, gyertyákkal, apró mécsesekkel indultunk útnak, hogy a templomtól az iskoláig a Szentháromság jegyében végzett imádságaink meghallgatásra találjanak. Akár életünk útját, ezt is a Jóisten jelölte ki számunkra, s a Szentlélek kegyelme által megadatott, hogy Krisztus valóban velünk tartson. Olyan béke, megnyugvás és szeretet áradt köztünk azon az estén, amely még sokáig ad majd erőt és kitartást a hétköznapokhoz.
S következett egy kivételes hétfői nap, amelyet – kivételesen – mindannyian nagyon vártunk, hiszen velünk maradt Sebastian atya és misszionárius barátai: Sándor atya, a lengyel származású Anna nővér és a brazil papnövendék: Márkó.
A lelki nap – mely vendégeink vezetésével előadásokkal, játékkal, énektanítással telt – szentmisével zárult, ezúttal iskolánk tornatermében. Ez talán nem a legmegfelelőbb helyszín az áhítatra, az elmélyülésre, mégis csodálatos volt megérezni: bárhol is vagyunk a nagyvilágban, VELÜNK AZ ISTEN!
Az eseménydús hónapot egy csöndesebb missziós foglalkozás zárta közvetlenül az őszi szünet előtt.
Mindenszentekhez és halottak napjához közeledvén megemlékeztünk elhunyt szeretteinkről. Beszélgettünk magáról a halálról, az elmúlásról, a szentek halhatatlanságáról…
„Missziós nagymamát” is választottunk, Klárika nénit, aki magyartanár. Meghatottan hallgattuk, amint felolvasott Sebastian atya könyvéből egy ide illő fejezetet. (Nagymamám halála)
Többen voltunk, akik nem tudtuk visszatartani könnyeinket, de megvigasztalódtunk a tudattól, hogy a szeretet a földi lét után is összeköt bennünket. Átjár, behálóz, összefűz, akár a pókháló alig látható szálai. Elér lélektől lélekig. Ezért választottuk a népszerű pókhálós játékot a foglalkozás végére.
A záróének pedig így zengett fel:
Rózsafüzér királynéja, tiszta Szűz!
Kérjed a Te szent Fiadat érettünk.
Ékes virágszál, hozzád esdeklünk.
Szép Szűz Mária! Könyörögj értünk!