Az anyák napi műsort már csak felvételről láthatta.
Kisfia mosolya, csillogó tekintete a monitorról áramlott felé.
Hiányzott az ölelés, a mondat: „ Szeretlek, Anya!’
Decemberben a mézeskalácsot még együtt sütötték, nagy jókedvben, kacagással. A farsangi bálra legyöngülve, de arcán még mosollyal jött.
Aztán már csak híreket hallottunk felőle, a sok imádság ellenére napról napra rosszabbakat.
A fia, a családja iránti végtelen szeretete hónapokig fölülírta bírhatatlan fájdalmát.
A Jóisten nem nézhette tovább szenvedését. Magához szólította Őt az örök hazába.
Ezután mi is csak az égi képernyőn láthatjuk őszinte tekintetét, kedves mosolyát. Gyermeke is a mennyországból hallhatja hangját. „Én is nagyon szeretlek, Kisfiam!”
Drága Andi! Nyugodj békében!
