Ma ünnepel az egyház. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe van. Arra emlékezünk, hogy a mózesi törvény értelmében, születése után 40 nappal Jézust a jeruzsálemi templomban bemutatták az Úrnak. Ekkor találkozott először a papsággal, Anna prófétanő és Simeon próféta személyén keresztül pedig az emberiséggel. Simeon próféta megáldotta a gyermeket, fényes ám nehéz jövőt jósolt neki, és magasztalta Istent e szavakkal:
„Mostmár elbocsáthatod szolgádat Uram
szavaid szerint békességben,
mert szemeim meglátták Szabadításodat,
melyet minden nemzet számára készítettél,
hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak,
és dicsőség népednek, Izraelnek.”
Az ünnephez kapcsolódik az egyik legrégebbi szentelmény, a szentelt gyertya, illetve a gyertyaszentelés szokása. A szentelt gyertya az ókeresztény kor óta Krisztus jelképe.
A viasz, amiből készül emlékeztet Jézus emberi természetére. A világosság, amit meggyújtva áraszt, Isteni mivoltára utal. Figyelmeztet a halandóságra is, mert a gyertya magát felemészti, hogy másnak szolgálhasson. Jelképezi még a jócselekedetekkel ékeskedő hitet, mert amint a gyertya láng nélkül nem világíthat, éppen úgy a hit is jócselekedetek nélkül halott.
Azért szenteljük meg az emberi természetet jelképező gyertyákat, hogy az isteni Fény kiáradjon, és eltöltsön bennünket is. Nekünk is gyertyává kell válnunk, kapott fényünkkel világítanunk kell, védenünk a vihartól, melegíteni kell vele, sőt másokat is lángra lobbantani.
A szentelt gyertya végigkíséri a hívő embert egész életén át. Keresztelésig az újszülött mellett világított. Nagyobb ünnepeken is meggyújtották. Vihar, égzengés, villámlás és jégeső esetén szintén. Súlyos beteg vagy halott mellet is a szentelt gyertya lángjánál imádkoztak.
„Járjunk világosságban, legyünk a világosság fiai, Isten fiai. Isten világosság, sötétség nincs benne!- mondja Szent János. A világosság út, nem ösvény amelyen a sötétség baglyai huhognak, hanem a világosság pacsirtái dalolnak.
Legyünk a világosság fiai, ékesítsük fel lelkünket, hogy méltón fogadhassuk Krisztust, a Királyt, a nemzetek uralkodóját, a Világ Világosságát!
Imádkozzunk együtt: Fogadd el tőlem szívemet,
szerény virágos kertemet,
minden örömöm, bánatom,
virágaim neked adom.
Tied legyen az életem,
ha csüggedek, Te légy velem,
szeretlek szívből jó Anyám,
Szűz Mária vigyázz reám. Amen
Takács Edit hitoktató