A misszionáriusok Jézus Krisztus evangéliumát tanítják, és közösségi szolgálatot végeznek azon a területen, ahová elhívást kaptak. Arra tanítják őket, hogy mély tiszteletet mutassanak azon ország törvényei és szokásai iránt, ahol szolgálnak. Sok misszionárius távolra kerül az otthonától, és örvend a lehetőségnek, hogy megismerheti azokat az embereket, akik között szolgál.
Mi, Szent Lászlósok szerencsések vagyunk, mert iskolánk fennállása óta tagjai lehetünk a Szent Gyermekség Műve missziós csoportnak. Igazgatóját, Sebastian atyát, jól ismerjük és általa megtapasztalhattuk a missziós lelkület lényegét. Októberben, a misszió hónapjában, a tavaly elkezdett szokásokhoz híven, ismét két csodálatos napot tölthettünk együtt Sebastian atyával, aki két Indonéziából származó szeminaristával érkezett iskolánkba. Az első nap programjain az alsós diákok vettek részt, ami interaktív előadásokból, ének tanításokból és játékos dicsőítésekből szerveződött. A második nap a felsős diákok részére lett összeállítva. Ők, már egy kicsivel komolyabb előadásokat hallgathattak meg, természetesen vidám dalokkal színesítve. Fő mondanivalója, a példamutatás volt. Sebastian atya, különösen a 7-8. osztályosokhoz intézett szavaival arra emlékeztetett minket, hogy mennyire fontos dolog a szívből jövő szeretetteljes cselekedet, az igazi példamutató magatartás. Mindnyájan Isten szeretetének hordozói vagyunk, és ennek megfelelően kell élnünk.
Mindkét nap, felemelően szép, missziós jellegű szentmisén vehettünk részt. Egészen közelről élhettük át azt a misztériumot, ami az átváltoztatásban történik. Érezhetően jelen volt a Szentlélek, hatalmas szeretetkiáramlás tanúi lehettünk. Ennek bizonyítéka az a fegyelmezett és „átszellemült” magatartás, amit a diákok tanúsítottak és az a sok őszinte köszönet, amit naponta mondanak. A szülői visszajelzésekből, azt is tudjuk, hogy nagyobb diákjainkra is nagy hatást gyakoroltak a tanítások és a szentmise. Jó érzés és köszönet érte, hogy megosztották tapasztalataikat velünk!
Legnagyobb köszönet és hála Sebastian atyának és a Szeminaristáknak, az Iskolavezetésnek és Gábor atyának, akik lehetővé tették, hogy ez a „csoda” megvalósulhasson.
Akik befogadják az evangéliumot, nagyszerű örömre lelnek, mert egyre inkább értékelni tudják annak jelentőségteljes voltát, és így még bőségesebben kiáradhat rájuk az Úr Lelke, elmélyül szeretetük Isten és a körülöttük lévők iránt.
H. Mónika (felsős missziós vezető)
