Húsvét ünnepére készülődve, a 2. b osztály tanulói, néhány anyukával és nagymamával, elzarándokoltak Monokra, a Kálvária-dombra, keresztutat járni.
Ezen az úton Salai Szabolcs atya szívet melengető, felemelő gondolatai vezettek bennünket végig.
Beszélt arról a gyerekeknek, hogy milyen jó az, ha szeretnek minket. Rávilágított arra, hogy mi, emberek, nem az utcán találtuk, nem a boltban vásároltuk, hanem ajándékba kaptuk a szeretetet. Az Isten maga az, aki a szeretetet, azaz önmagát – különösképpen Jézusban – nekünk ajándékozza.
Csodálatos dolog Isten gyermekének lenni!
Jézus keresztútja Isten irántunk való szeretetének a megvallása.
Isten számunkra is áldássá változtatja ezt az utat, mert ő a SZERETET!
A keresztút végén betértünk a Kálvária-domb kápolnájába.
Itt néhány percre mindannyian elcsendesedtünk.
Zárásként együtt imádkoztunk.
Lelkiekben feltöltődve, megerősödve tértünk vissza az iskolába.
