„Eljött életünknek egy csodálatos napja,
Mikor szívünkbe száll ég és föld Királya…”
Ezzel a gondolattal a szívében ébredt május 8-án az a 38 gyerek, akik ezen a szép napon járulhattak először az Oltáriszentség vételéhez.
Hosszú út vezetett idáig, egy három éven át tartó várakozás teljesedett be. Ez alatt az idő alatt gyakran hallották, hogy majd ha harmadikosok lesztek! Mivel azt vagyunk képesek igazán szeretni, akit ismerünk, igyekeztek minél többet megtudni Jézus életéről. Megismerkedtek tanításaival, főként a magvetőről és a szőlőtőről szólókkal, mert ezek kötődnek leginkább az Oltáriszentséghez. A szentmiséről és legfontosabb részéről, az átváltoztatásról is sokat tanultak. Hogy a tanultakat gyakorlatra váltják, arról a szépen telő Misenaplók tanúskodtak. Az izgalom május első hetében érte el tetőfokát. Ekkor zajlottak a templomi próbák. Nagyon igyekeztek mindent megjegyezni, kinek hol a padban a helye, milyen sorrendben járulunk a szentáldozáshoz, buzgón gyakorolták a bevonulást, kivonulást, a versmondók a mikrofon használatát. Mivel a szentségek vételéhez tiszta lélekkel szabad csak járulni, szombat délután részesültek a bűnbánat szentségében. Mikor elvégezték a feladott elégtételt, a templom udvarán elégettük a bűnöket tartalmazó cédulákat, annak jeléül, hogy ezek már nem terhelik lelküket. Azzal köszöntünk el, hogy az esti imában kérje a szép időt mindenki!
Nos, ez megadatott! Vasárnap csak úgy ragyogott a nap, meg a gyerekek arca. Alig győztük őket öltöztetni! Amikor megszólalt a harang, elkezdődött az ünnepélyes bevonulás. Az ünneplőbe öltözött Főesperes atyát fehér ruhás gyerekek hosszú sora követte a gyönyörű virágokkal díszített templomhajóba. Orgona és énekszó kísérete mellett ültek be a helyükre. Innentől ők voltak a szertartás főszereplői. Hozzájuk szólt a szentbeszéd, értük szállt a magasba a kórus éneke, az új tagokat befogadó gyülekezet közös imája. A legmeghatóbb pillanat a keresztségi fogadalom megújítása volt, melyben megerősítették, hogy Isten tiszta és buzgó gyermekei akarnak lenni. Az elsőáldozási fogadalomban a hithez, valláshoz, egyházhoz való hűséget fogadták meg és ígéretet tettek arra, hogy szüleiket becsülni és szeretni fogják. Az elmondott versek, a gyerekek fegyelmezett viselkedése alá is támasztották a fogadalmakat. Mindenki feszült figyelemmel hallgatta az áldozás előtti közös imájukat, minden szem rájuk szegeződött, amikor magukhoz vették Krisztus testét. Az ünnepélyes kivonulás a mise végét jelezte ugyan, de a kezdetét is egy tudatos útnak, mely Jézushoz vezet.
A csoportkép elkészülését követően, amely mindig erre a szép napra fogja emlékeztetni őket, a gyerekek sorfalat alkottak, és sor került a szülői áldásra. A szülők elfogódottan ismételték Főesperes atya szavait, s Isten szeretetét, az Úr Jézus kegyelmét, a Szentlélek igazságot osztó jóságát kérték gyermekeik számára.
A szeretetlakomát ebben az évben először, az újonnan épült Plébánia hivatal közösségi termében fogyaszthatták el a gyermekek.
Köszönetet szeretnék mondani Istennek, hogy feltámasztotta a szülők szívében a vágyat, hogy gyermekeik e szentségben részesüljenek. Főesperes atyának a szentség kiszolgáltatásáért. Vajkóné Zsíros Emesének, aki sok éves tapasztalatával igazgatott felnőtteket és gyermekeket a felkészülésben. A szülőknek, akik gyermekeiket hűséggel kísérték ezen az úton, és igyekeztek felejthetetlenné tenni számukra ezt az ünnepet. Remélem, ezután is együtt munkálkodunk gyermekeik lelki fejlődésén. Köszönöm kollégáimnak is, akik jelenlétükkel vagy imáikkal hozzájárultak e nagy nap sikeréhez. Köszönöm a gyerekeknek is a sok közös élményt, kívánom, hogy az úton, amelyen elindultak, Isten áldása kísérje őket!
- 05.10.
Takács Edit
hitoktató