Délelőtt várt bennünket a Varázstorony, a felfelé vezető hosszú lépcsősor tetején szédületes kilátás nyílt a városra. Rengeteg tornyot láttunk, hiszen Egerben sok templom van, távolabb pedig a Mátra kéklett. A kupolában láttuk a Kamera Obscurát, mely közel hozta a város nevezetességeit. Lefelé menet megismerkedtünk a régi korok csillagászati eszközeivel, belekukucskáltunk egy távcsőbe is. Legjobban az a rész tetszett, amikor a gyerekek is végezhettek kísérleteket. Éltek is a lehetőséggel mindannyian. Délután elsétáltunk a Minarethez, és akinek még nem volt elég a lépcsőzésből, itt is próbára tehette magát. Felfelé se volt könnyű, lefelé egyenesen félelmetes! De sikerült! A moziban pihentünk meg, nagyon tetszett a film mindenkinek. Este, vacsora után gyönyörködtünk a kivilágított szökőkútban a Dobó téren. Második napunk a Várban kezdődött. Tízórai után meghallgattunk egy előadást a Hősök termében. Aki olvasta már az Egri csillagokat, itt felfrissíthette az olvasottakat, aki még nem az remélem kedvet kapott. Ezt követte egy viselet és fegyverbemutató, ami egy puskalövéssel végződött. Ez volt a jel, hogy indulhatunk ebédelni! Délután a fürdés következett, a Termál fürdő különböző hőmérsékletű medencéiben. Az örvénylést élveztük legjobban! A napot a Bazilikában szentmise hallgatással fejeztük be. Vizi János káplán atya mutatta be a szentmisét, külön köszöntötte csoportunkat, örömét fejezte ki, hogy nemcsak a szórakozást tartjuk fontosnak, hanem az Istennel való kapcsolattartást is. Mi pedig hálát adtunk a sok élményért, a gyönyörű időjárásért, az ellátásért, amiben részünk volt, a lehetőségért, hogy ott lehettünk. Este szabad program volt, azért a vásárlást sem hagytuk ki. Addig is pihentek az egyébként gyakran használt mobiltelefonok! Utolsó reggelünk is szépen indult, a nap nem hagyott cserben bennünket. Reggeli után összepakoltunk és elköszöntünk, majd az Érseki Palotába mentünk. Mivel az épületben osztálykirándulások alkalmával, vagy családi hétvégén mindannyian jártunk már, ez alkalommal a pincerendszert nézhettük meg. Nagyon izgalmas volt a föld alatti patak, a különböző kijáratok. Ezek között olyan is volt, amelyiken átfértek a borral teli hordókat szállító szekerek. Egy térképen a vezetőnk meg is mutatta, mekkora utat jártunk be. Amikor kijutottunk a napfénybe, mindenki kapott egy üdítőt, aztán indultunk a vonathoz. Köszönjük a lehetőséget mindenkinek! Reméljük máskor is lesz részünk ilyen élményekben.
Takács Edit hitoktató