A rózsafüzér és a missziók hónapjának eseményei

A missziós gyermekek jelmondata áthatotta az egész októbert, melyet a Pápai Missziós Művek kérésére a Szentatya rendkívüli missziós hónapnapnak nyilvánított.
Az iskola aulájában kiállítottuk azokat a tablókat, melyeken mindegyik osztály bemutatott egy-egy földrészt, annak népességét, kultúráját, történelmét, növény –és állatvilágát.
A kontinenseket jelképező színek az egyéni pályázatra kreatív technikákkal készített missziós rózsafüzéreken is megjelentek.
Sebastian atya – a Szent Gyermekség Műve magyarországi igazgatója – ismét vendégünk volt egy napra. A kicsikkel való játékos – énekes foglalkozásának, a nagyoknak tartott előadásának és a szentmisébe foglalt papi prédikációjának is ez volt a lényege: mindenkinek van küldetése, és mindenkinek küldetése követni és hirdetni az Evangéliumot. Kötelességeink vannak magunkkal, a családunkkal, tágabb környezetünkkel, közösségeinkkel szemben, felelősséggel tartozunk értük és az egész világért. Számtalan lehetőségünk van ennek teljesítésére önzetlenül, szeretettel. Első helyen mégis az imádság szerepel.
Ezért is vállalták az osztályok, hogy reggelente az iskolarádión keresztül sorjában olvasnak egy tized rózsafüzért. Így – korábban érkezve, már a padokban ülve – minden diák csatlakozott hozzájuk, és az iskola dolgozóival együtt kérték a Szűzanya oltalmát, segítségét.
Szép példája volt a közös imádságnak az is, hogy idén sem maradtunk ki a Pió atya ihlette keresztény megmozdulásból, miszerint „ha egymillió gyermek imádkozza a rózsafüzért, akkor a világ meg fog változni.”
Október 18-án 9 órától a görögkatolikus templom adott helyet, hogy a teljes rózsafüzért felajánljuk a békéért, a misszionáriusokért és az új missziós hivatásokért. Nem volt véletlen a helyszín, hiszen városunkban itt fogadták be az országot járó missziós keresztet, az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szimbólumát. Pacsai János atyától megtudtuk, hogy a tölgyfából készült csodálatos alkotás közepére Szent Kereszt-ereklyét helyeztek el, ezen kívül a mintázat között 28 magyar, illetve magyar vonatkozású szent ereklyéi is megtalálhatóak. „Számos üres hely van még a kereszten!” – mosolygott az alsós gyerekekre a parókus, célozva arra, hogy bárkiből lehet szent. A kicsik nagy elszántsággal emelték magasba a kezüket, hogy igen, azok akarnak lenni!
Reméljük, hogy ez a tiszta gyermeki törekvés egész életükön át kitart, s példát mutatnak nekünk, felnőtteknek is, akik bizony sokkal gyakrabban térünk le a helyes útról.
A rózsafüzér és a missziók hónapjának eseményei mindannyiunkat megerősítettek hitünkben és a jóra való akaratunkban.
Pedig nem kellett más hozzá, csak egy kis imádság, csak egy kis áldozat. Legyen mindkettő része ezután is minden napunknak!

Makranczi Sándorné