Az új tanév megkezdése előtt, augusztus 27-én az Egri Főegyházmegye tanévnyitó Veni Sancte szentmiséjén vettünk részt a katolikus intézmények igazgatóival, pedagógusaival együtt. Öt év után a helyszín újra az Egri Bazilika lehetett, ugyanis befejeződtek a felújítási munkálatok. „Ennek a templomnak üzenete van”- mondta Dr. Ternyák Csaba érsek, utalva ezzel a bazilika homlokzatán olvasható feliratra: Venite adoremus dominum (Jöjjetek, imádjuk az Urat!), amely az új tanév jelmondata lett. A szentmisében azért imádkoztunk, hogy a Jóisten áldja meg ezt az időszakot, minden szolgálatával egyetemben.
A közös együttlét után azonban nem hazafelé, hanem Nyírbátor irányába indultunk el, hogy ott egy három napos lelkigyakorlaton vegyünk részt Zsolt atyával együtt. Szálláshelyünk nagyon különleges volt: a minorita templomhoz ugyanis hozzátartozik a Kelemen Didák Lelkigyakorlatos és Közösségi Ház. S mivel egybe van építve a két épület, köztük közvetlenül lehetett közlekedni; a lelkigyakorlatos teremből a templomba sétálhattunk át. Ez éjszaka különösen szép és érdekes volt, amikor a késői órákban csendesen elmélkedhettünk magunkban az Isten házában.
Megérkezésünk után dr. Káposztássy Béla gyáli plébános üdvözölt minket, aki az előadásokat tartotta számunkra, illetve Babály András nyírbátori plébános, a Báthory István Katolikus Óvoda, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium iskolalelkésze. András atya egyébként nem volt ismeretlen számunkra, ugyanis a híveknek Encsen a nagyböjti időben már tartott lelkigyakorlatot. A plébános volt olyan kedves, és bemutatta nekünk a minorita templomot, ami Nyírbátor két nagy, gótikus temploma közül az egyik. Mindkettőt Báthori István erdélyi vajda építette, aki a hagyomány szerint annak a fogadalmának tett eleget, miszerint ha győztesen tér haza a török ellen vívott csatából, templomot emeltet. A minoriták számára épített kolostortemplom aztán sokáig magányosan, elhagyatottan állt, amíg a tartományfőnök, Kelemen Didák kezdeményezésére újjá nem épült a 18. században, s így a barokk stílust is magán viseli az épület. Az északi oldalon egy zárt díszudvar is található, ami ott tartózkodásunk ideje alatt a kollégákkal való esti összejöveteleinknek helyszíne lett.
A lelkigyakorlat ideje alatt a Báthory István Katolikus Óvoda, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnáziumban a helyi tantestülettel együtt vettünk részt az előadásokon, s a páros, csoportos foglalkozások alkalmat adtak arra, hogy új ismeretségek alakuljanak ki a két iskola között. Béla atya előadásából sokat tudtunk meríteni, egyéni élethelyzetünkre alkalmazni. Kiinduló témánk az idő volt, hogy az emberek hogyan viszonyulnak hozzá, hogyan tudjuk jól megélni, beosztani azt. Az egyházi és világi idő kapcsolatáról, arról, hogy mit jelentenek számunkra az ünnepek, vagy hogy a liturgia hogyan van jelen az életünkben, ezekről szintén elmélkedtünk.
Az előadások közti szünetekben bejárhattuk a modernül felszerelt iskola minden részét; a tantermeket, a kápolnát, a hatalmas tornatermet. Ezeken a forró, igazi nyári napokon kifejezetten örültünk az iskola légkondicionált helyiségeinek. Az ebédeket itt, a reggelinket és vacsoránkat a szálláshelyünkön fogyasztottuk el. Természetesen az itt töltött időnk alatt szentmiséken is rendszeresen részt vettünk, mégpedig a nyírbátori kollégákkal közösen a minorita templomban.
Augusztus 29-én délután elérkeztünk a lelkigyakorlatunk végéhez. Iskolánk igazgatónője, Kapinuszné Lengyel Lívia és a nyírbátori intézmény vezetője, Rácz Tiborné kifejezte háláját és köszönetét az atyák iránt, amiért lehetővé tették a két tantestület számára ezt a pár napos lelkigyakorlatot, hogy segítségével újult erővel tudjanak hozzáállni az előttük váró feladatokhoz. Külön köszönjük Gulyás Zsolt atyának a kezdeményezést, hiszen most volt először – s reméljük nem utoljára- részünk egy új tanévet több napos lelki ráhangolódással elkezdeni!