„…évente egy nap szenteltessék a madarak és fák védelmében…”
(Herman Ottó)
Herman Ottó sokoldalú magyar tudós volt, aki természettudományos munkássága mellett a magyarság hagyományos, ősi műveltségét, népi mesterségeit is kutatta és leírta. Ő alapozta meg a tudományos madárkutatást Magyarországon a Magyar Ornitológiai Központ megalapításával. Herman Ottó javaslatára 1906 óta a természet ünnepeként tartjuk számon május 10-ét.
Az emberek már ősidők óta különös vonzalmat éreznek a madarak és fák iránt. A „Madarak és Fák Napja” mégis az egész természet ünnepe, amikor mi, emberek azt ünnepeljük, hogy testvérei vagyunk minden élőlénynek a Földön.
De nemcsak ezen a napon kell gondolnunk a madarakra és a fákra! A hétköznapokon is figyelnünk kell „hallgatag” és „énekes” társainkra. Nemcsak azért, mert a fák oxigént termelnek, port szűrnek meg vagy a városokban a zajvédelemben is fontos szerepük van. Nemcsak azért, mert a színes, gyönyörű madarak éneke, a fák zöldje nyugtatja az embert. Azért is, mert ezeknek az élőlényeknek a sorsát egyre inkább befolyásolja a mindenen uralkodni vágyó ember.(Forrás: http://www.mzshome.net)
Iskolánkban mi is minden évben megünnepeljük a Madarak és fák napját. Ebben a tanévben akadályversenyt szerveztünk a gyerekeknek. A diákok már a délelőtt során bővíthették tudásukat az I. emeleti zsibongóban elhelyezett ismeretterjesztő szövegek, plakátok és képek segítségével.
A versenyhez vegyes korosztályú csapatokat alakítottunk ki, minden alsó tagozatos osztályhoz felső tagozatos gyerekek csatlakoztak. A nyolc állomáson érdekes, játékos feladatok voltak: pl. madár -és madárhang- felismerés, activity, ének, vers, totó, puzzle, szólások és közmondások kiegészítése, találós kérdések, hulladék szelektálása stb.
A vetélkedő vidám hangulatban zajlott. Jó volt látni, ahogyan iskolánk felsős és alsós diákjai együttműködtek, és nem csak tudásban, de élményekben is gazdagodtak a nap során.
„Fa nélkül egy fillért sem ér a táj.
S üres a fa, ha nincs rajta madár.
Én azt hiszem nem kelne föl a nap,
Ha nem lennének fák és madarak.”
(Horváth Imre: Fák és madarak)
