Select Page

Július 2 – 6-ig kilenc missziós gyermekkel táboroztunk Balatonszemesen.
A mottónk idén ez volt:
„Látta Isten, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott.”
A teremtett világ számos csodáját megtapasztalhattuk: a sétahajózás során a tó különleges kékes-zöldes színeit a benne ragyogón tükröződő napsugarakkal és fodros felhőkkel, szemközt a hívogató hegyeket, fürdés közben a hűsítő víz simogató hullámait.
A kézműves foglalkozásokon mi magunk is alkothattunk. A festett kavicsokon, agyagképeken, hulladék papírból hajtogatott ajtódíszeken kívül a szentmiséken, esti imákon hallott mondatokat, igéket is haza hoztuk magunkkal.
Nagy öröm számunkra, hogy négy diákunk – Budai Alicia Adrienn, Dávid Hanna, Gönczi Boglárka és Laskay Lilla – fogadalmat tett, így hivatalosan is a közösségünk tagjai lettek.
Sebastian atya viszont új feladatot kapott, a jövőben nem ő lesz a Szent Gyermekség Műve magyarországi igazgatója. Utolsó este mindegyik csapat kis műsorral búcsúzott tőle. A népdalok és a tánc mellett mi egy missziós verssel leptük meg, mely így végződik:

Kedves Sebi atya!
Köszönjük most Neked,
hogy ennyi éven át
terelgettél minket.
Összetartottad
a közösségünket,
meg is feddtél,
de ha kellett,
békítettél minket.
Kívánjuk, hogy
Isten áldjon,
egészséggel
elhalmozzon,
jó munkával
jutalmazzon
ezután is Téged.
Arra kérünk mi,
Encsiek:
Ne felejts el minket!

Mi sem felejtjük el őt, ahogyan ezt a vidám, eseménydús táborozást sem!

Ferencziné Hajdu Mónika és Makranczi Sándorné

Megszakítás