Napközis tábor a Szent László iskolában

Kolléganőimmel nagy lelkesedéssel készültünk az iskolánk által hirdetett napközis táborra. Három hónap karantén után örömmel vártuk a találkozást tanítványainkkal, és igyekeztünk minél érdekesebb, tartalmasabb programokat kitalálni számukra.
Segítség is érkezett: az Abaúj Polgáraiért Alapítvány a korábbi évekhez hasonlóan anyagi támogatást nyújtott, így a családokat semmilyen költség nem terhelte, mi pedig még színvonalasabbá tettük a tervezett programokat, szép alapanyagokat vásároltunk a kreatívfoglalkozáshoz, jutalomajándékokat a versenyekhez, és nemcsak fagyizás, hanem még egy izgalmas kirándulás is gazdagította a résztvevők élményeit. Köszönjük szépen az Alapítvány vezetőinek, Szeles Andrásnak és Farkas Lászlónak, hogy támogatásukkal 60 abaúji gyermek számára nemcsak tartalmas, vidám szórakozást tettek lehetővé, hanem a szűkebb pátriánk értékeivel való ismerkedést is Hernádszentandráson és Telkibányán.
Egyik táborozó hatodikosunk, Sohajda Zsolt Balázs így foglalta össze az öt nap eseményeit.
Nagyon jó volt újra találkozni a többiekkel, beszélgetni, focizni, közösen játszani, részt venni a különböző programokon.
Az első nap a csapatépítő memóriajátékokat kreatívfoglalkozás követte, ahol a kisebbek vidám hernyócskákat készítettek, a nagyobb gyerekek pedig üvegből szép tárolót, vázát vagy ceruzatartót. Már ekkor elkezdődött a plakátkészítés is. Kedden Hernádszentandráson a biokertészetben levendulát szedtünk, majd miután vendégül láttak minket hagymás-zsíros kenyérrel és citromfűből, mentából készült szörppel, kis csokrokat kötöttünk. Lehetett vásárolni is a finom lekvárokból, szörpökből és más ajándéktárgyakból. Délután sorversenyeztünk. Szerdán biciklivel mentem, mert közlekedési nap volt. Rendőr bácsik jöttek hozzánk, és kikérdeztek minket, hogy tudjuk-e, hogyan kell felelősségteljesen kerékpározni. Felállítottak egy akadálypályát lámpákkal, zebrával, vasúti átjáróval, és azon bicajoztunk, rollereztünk nagy élvezettel. A gördeszkások voltak a vonat. Ha jól közlekedtünk, megdicsértek minket, ha nem, akkor megmondták, miben hibáztunk. Nagyon mozgalmas volt a csütörtök is. Három csoportban forgószínpadoztunk, vagyis váltogattuk egymást a foglalkozásokon. Mi az izgalmas licitjátékkal kezdtünk, amely során Telkibánya történetével, népdalaival és emlékeivel ismerkedtünk. Utána játékos sorverseny következett – Kalandok a Hétmérföldes Pagonyban -, majd fagyizni mentünk. Délután pedig kivonult a tűzoltóság. Megismerkedtünk a tűzoltókocsi felszereléseivel, be is lehetett ülni, utána pedig őrülten locsoltuk egymást, és a sportpálya átváltozott Szent László beach-csé. Pénteken Telkibányára kirándultunk. A kalandparkban mindenki teljesítette a rövidebb akadálypályát, majd néhányan kipróbáltuk a nagyoknak valót is. Lehet, hogy akik lentről néztek minket, jobban izgultak, mint mi a fák lombjai között. Délután megnéztük a helyi múzeumot, elsétáltunk a kopjafás temetőbe és a Szent Katalin- ispotály és kápolna romjaihoz. Egy kis ideig még élveztük a gyönyörű kilátást, majd elindultunk haza. Kellemesen elfáradtam, de nagyon jól éreztem magam. Szerintem mindenki.
 
A Zsigmond-testvérek, Brenda és Gábor versikét írtak, amely a felsősök plakátján is olvasható.
 
Ez a tábor élvezet,                              Barátokkal focizunk,
itt a gyerek fékezett.                            ebben mi megizzadunk,
Figyelj oda ügyesen,                          vidáman kézműveskedünk,
mint tegnap a szüreten!                      TÁBOR, nagyon szeretünk!
 
Közel ezer fotó tanúskodik arról, milyen jól érezték magukat táborozó tanulóink. Boldogság látni a sok-sok mosolygó, vidám arcocskát.
 
Rácz Lászlóné

 

 

Skip to content