Május 15-én idén is összefog az egész világ, hogy a Nemzetközi Klímaváltozási Akciónap keretében felhívják a figyelmet a bolygónk éghajlatát fenyegető veszélyekre, és a klímaváltozás által előidézett, vészjósló természeti változásokra.
A kutatók hevesen vitáznak arról, hogy a felmelegedést milyen mértékben idézik elő természeti hatások (a napsugárzás erősödése, a vulkáni tevékenység, a Föld pályaelemeinek változása) és milyen mértékben emberi tevékenységek. Az ENSZ klímaváltozással foglalkozó nemzetközi szakértői testülete 2007-ben megállapította, hogy a globális felmelegedés ténye nem vonható kétségbe, s azt az ember okozza.
Az emberi tevékenység különféle gázokat juttat a légkörbe. Ezek a gázok nem engedik meg a hosszúhullámú (hő) sugárzás kijutását a világűrbe, azaz a hő egy részét megköti a Föld. A fő üvegházgázok a szén-dioxid (CO2), a metán (CH4), a nitrogén-oxidok és a vízgőz (H2O). A különböző üvegházgázok nagyon különböző hőelnyelő képességgel rendelkeznek. Közülük a vízgőz szerepe a természetes üvegházhatásban jelentős, mennyisége nem nő a légkörben, ellentétben a szén-dioxiddal és a metánnal.
Az biztos, hogy a légköri CO2 mennyiséget az emberiség jelentősen megemelte; az ipari termelés előtti 280 ppm-hez képest most közel 380 ppm (parts per million, milliomodrész). A szén-dioxid mennyiségének növekedése pedig elősegíti a hősugárzás csapdába esését a felső légkörben. A csapdába esett hő egy része visszasugárzódik a Föld felszíne és az alsó légkör felé, felmelegítve azt. A kutatások eredménye szerint a légköri szén-dioxid sűrűsége kb. 5000 és 200 ppm egység között mozgott a földtörténet elmúlt 600 millió éve során. Amikor a szén-dioxid és más üvegházgázok szintje hirtelen megnőtt a légkörben, azt hőmérséklet-növekedés kísérte. A hőmérséklet változást nem mindig az üvegházhatású gázok sűrűségnövekedése indítja el, de mindig gerjeszti, ezért a hőmérséklet növekedése várható.
Friss vizsgálatokban olyan hatásokat is belevettek a számításokba, melyekre az eddigi modellek nem fordítottak nagyobb figyelmet. Eddig alapvetően tengeren lévő jeget, a felhőket és a vízpárát vették tekintetbe, de egy új modell, amit a Bristoli Egyetem kutatói fejlesztettek ki, figyelembe veszi a növényzet és az időszakos hó és jég hatását is. Ennek eredménye szerint a sarkok körüli felmelegedés 10 °C-t is elérhet, ha pusztán 400 ppm (milliomodrész) lesz a CO2 részaránya a légkörben. 400 ppm pedig itt van a “kapuk előtt”, mert jelenleg 375 ppm és évente 1-1.5 ppm értékkel nő.
James Lovelock, a bioszféra és a geoszféra kölcsönhatásainak neves szakértője, a Gaia-hipotézis megalkotója már 1992-ben arra figyelmeztetett, hogy a globális felmelegedésre elsősorban nem az egyre melegedő éghajlat fog bizonyítékul szolgálni, hanem a rendkívüli időjárási jelenségek gyakoribbá válása. Öt év elteltével ezt már minden kétséget kizáróan tapasztalni fogjuk – mondta akkor. És tapasztaljuk is. A múlt század közepe óta az addigi átlagos hőmérséklet-változásokhoz képest az eltérés egyre nő.
A klímaváltozás további következményei, a tápanyagforrások apadása éhínséghez, a vízhiány a higiéniai állapotok romlásához, a szennyezettség az immunrendszer gyengüléséhez, a víz és a földterületek miatti konfliktusok által előidézett társadalmi zűrzavar a fertőző betegségek növekvő terjedéséhez vezethet – hangsúlyozták a szakértők egy londoni klíma- és egészségügyi konferencián.
Az egészségügyi következmények Európában is éreztetni fogják a hatásukat. „A magas jövedelmű országok túlfogyasztása már mostanra ökológiai és pénzügyi válsághoz vezetett – mondta Ian Roberts, a londoni Higiéniai és Trópusi Betegségek Intézetének munkatársa. – Az emberi egészség számára a szénalapú fűtőanyagok növekvő használata jelenti a legnagyobb kockázatot, mivel szív-, és érrendszeri megbetegedést, agyi-érkatasztrófát és rákot okozhat.”
A Föld népessége becslések szerint 2050-re több mint tízmilliárdra duzzad, még nagyobb nyomásnak kitéve a természeti erőforrásokat.
Az EU energia fogyasztásának mintegy harmadát a háztartások teszik ki, míg a személygépjárművek a közlekedésből származó kibocsátás durván feléért felelősek; következésképpen minden egyes ember közvetlen hatással van a kibocsátásokra.
