Szeretet áradt…
…szombaton végzős néptáncosaink búcsúelőadásán. Megszoktuk, hogy minden alkalommal rendkívüli műsornak lehetünk tanúi, ha táncra perdülnek művészetis tanítványaink. Most azonban nemcsak a tornaterem berendezése volt rendhagyó. Már érkezéskor különleges, meghitt hangulat fogadott bennünket. Furulyaszó hallatszott, Reimond tanár urat körülvették a daloló felsős csoportok. „Indulj el egy úton, én is egy másikon…” – hangzott, jelezve, hogy valaminek ezen a napon vége szakad… Ahogy azonban tánc közben összefonódtak a tenyerek és a tekintetek, amint találkoztak a mosolyok, csak azt lehetett érezni, hogy mindannyian, kik itt vagyunk, együvé tartozunk. A gyermekek lelkesedése, határtalan jókedve, felszabadultsága átragadt a nézőkre is. A könnyek már csak az előadás után peregtek, amikor Pannika néni és Zoli tanár bácsi is beállt a nagy, közös körbe. S lehet, az utak másfelé visznek, a szeretet – mint a kör végtelen vonala – megmarad.
Isten áldja a búcsúzó táncosokat! Ne feledjétek: Visszavárunk!
