A Szent László iskola pedagógusainak köszönhetően, idén is részt vehettünk a zánkai Erzsébet-táborban. Én már voltam 2 évvel ezelőtt, és nagyon kíváncsian vártam, hogy mi változott azóta.
Július 25-én reggel 7:38-kor indultunk Encsről Miskolcra, ahol átszálltunk az Erzsébet vonatra. Az út idén jóval rövidebb volt, mint két évvel ezelőtt, mert nem szedett össze gyerekeket annyi helyről. Mikor odaértünk, egy kis várakozás után megkaptuk a karszalagjainkat és ismét világoszöldek lettünk. Miután ezzel végeztünk, ebéddel vártak minket. Aztán következett csak a legjava, indulás fel a táborhelyre a megrakott bőröndökkel. Én már tudtam mi vár ránk, a tábor MINDENTŐL legtávolabbi pontja, de akik először voltak, reménykedtek benne, hogy már a legelső ház az lesz. Amikor a házhoz értünk, már csak abban bíztunk, hogy nem a legtetejére kell felcipekednünk, de sajnos nem így lett. A két évvel ezelőttihez képest a szobákat szépen felújították.
Este először az altábori nyitóceremónia volt, ahol „megtanultuk” a világoszöld indulót és ezután mentünk át, a tábornyitóra. Itt a TESO-k egy kis műsort adtak elő köszöntésképpen, majd indult a disco, ahol népszerűbb zenékre táncolhattunk. Másnap reggel kicsit fáradttan ébredtünk, hiszen az első este nem az alvásé volt a főszerep. Kicsit bágyadttan, de kevésbé lankadt lelkesedéssel mentünk le a reggeli tornára. A következő napokon csoportokra „osztottak” minket és így vettünk részt különböző programokon, mint például: sétahajózás, robotikafoglalkozás, sárkányhajózás, ismertető a kékvonal használatáról, akadálypálya, szólj be a papnak beszélgetés, Pápai Joci koncert, de az egyik este még egy tábortűz körül is „énekelhettünk” dalokat. Emellett persze rengeteget fürödtünk a Balatonban. Sokan sajnálták, hogy egy csoport csak egy programon vehetett részt, mert legtöbbször ezek egyszerre zajlottak. Az estéinket beszélgetéssel, UNO-zással töltöttük. Nekem legjobban a sárkányhajózás tetszett, mert mindenkit legyőztünk.
Csütörtök este vettünk részt a táborzáró ceremónián, ahol leengedték a vasárnap felhúzott zászlókat. Ekkor ismét egy nagyot bulizhattunk, és az este lezárása képpen, még tűzijátékot is kaptunk. Pénteken 10:52-kor indultunk haza, és este kissé fáradtan, de annál több élménnyel gazdagodva tértünk haza. Remélem, hogy még máskor is megnyerik ezt a lehetőséget iskolánk tanulói, és még többen élvezhetik a Balatont és a programokat.
Szarvas Milán
volt 8. b osztályos tanuló
