Október 8-án iskolánkban közös imára gyűltünk össze Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya ünnepe alkalmából. Ennek a napnak az eredete a honfoglalás idejére tehető: Szent István halála előtt Szűz Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát. Felajánlása óta a Magyarok Nagyasszonyaként tiszteljük a Szűzanyát. A külön ünnepet XIII. Leó pápa engedélyezte népünk számára.

Az iskola pedagógusai szorgalmazták 3 nemzedék együtt imádkozását. Vagyis szeretettel vártuk tanítványaink szüleit és nagyszüleit egy közös fohászra. Mivel október a rózsafüzér hónapja is, így az örvendetes rózsafüzért mondtuk el.

A közös könyörgéssel az volt a célunk, hogy gyermekeink megtapasztalják: az imádság az ember legmagasztosabb életműködése. Az imára való képesség különbözteti meg az embert minden más földi élőlénytől. Minden őszintén imádkozó ember szívében a Szentlélek működik. Az ima tehát nem szavak unott mormolása, nem kötelességből végzett házi feladat,
hanem föllendülés, olyan, mint egy felcsapó tűzláng. Vidáman, fényesen nyújtózkodik az ég felé, örvendezve törekszik a magasba.

Jézus tanítása szerint is az ima teremti meg a kapcsolatot Isten és az ember között csakúgy, mint minden embertársunk között is; ezáltal válik élő keresztáldozattá.

Köszönettel tartozunk minden velünk imádkozó nagyszülőnek, szülőnek és a tanítványainknak. A Jóisten áldása kísérje mindannyiunk életét!