10 éves a Szent Gyermekség Műve Magyarországon
Vidám, napsütéses szombatra ébredtünk szeptember 21-én, amikor Budapestre indultunk, hogy számos gyermektársunkkal és kísérőinkkel együtt megünnepeljük a magyarországi Szent Gyermekség Műve 10. születésnapját.
A neoreneszánsz stílusú Szent István-bazilikában ámulattal és tisztelettel bámultuk a hatalmas kupolát, a csodálatos oltárképeket, szobrokat, és Szent István épen maradt jobb kezét is, a Szent Jobbot.
A papság ünnepélyes bevonulása után Snell György püspök úr, a bazilika plébánosa köszöntette az ünneplőket, méltatva Szent István király érdemeit, aki utat mutatott nemzetének.
Az iskoláink tanulói által is ismert és szeretett Sebastian atya a tíz évvel ezelőtti időre emlékezett vissza, amikor 34 gyerekkel és 7 felnőttel azért utazott Rómába, hogy 61 év után újra elindítsa Magyarországon a Pápai Missziós Műveket. A mustármag példázatához hasonlította a Szent Gyermekség Művének történetét.
Dr. Kiss Rigó László, az MKPK misszióért felelős püspöke felhívta a figyelmet arra, hogy Jézus számára mennyire fontosak voltak a gyerekek, akik példaképek is lehetnek a felnőttek számára.
Az apostoli nuncius is Krisztus szavait idézte: „Menjetek el az egész világra és hirdessétek az Evangéliumot!”
Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy az ünnepi szentmisén dr. Erdő Péter bíboros úr tanítását hallgathattuk, aki a napi evangéliumot hirdetve beszélt a missziós munkáról.
A mise után a bazilika előtt csináltunk egy nagy csoportképet, majd ebédeltünk. Desszertnek kaptunk a finom születésnapi tortából és az aranyos pillangókkal dekorált nyalókákból is.
Kis zászlócskákkal a kezünkben a Kossuth térre vonultunk, ahol Sebastian atya kihirdette az előző tanévben meghirdetett irodalmi és rajzpályázat eredményét. Nagy tapssal köszöntöttük a díjazottakat, különösen iskolánk tanulóit: Hegedűs Annát, Juhász Lucát, Zsigmond Brendát és az azóta más városba költözött Bialkó Annát.
Ezután bementünk az Országházba, ahol a tárlatvezetők sok-sok érdekességet meséltek a Steindl Imre által zseniálisan megtervezett épületről. A díszlépcsőn meghallgattuk Soltész Miklós államtitkár köszöntőjét, aki kedves szavakkal buzdított minket arra, hogy vállaljuk a felelősséget magunkért, családunkért, közösségünkért, Magyarországért és kereszténységünkért. Közösen imádkoztuk a Miatyánkot, majd Sebastian atya áldását követően elénekeltük missziónk himnuszát.
Szerettem volna kezet fogni az államtitkár úrral, és ez sikerült, sőt még egy közös fotót is készítettünk vele osztálytársaimmal.
Visszasétáltunk a bazilikához, ahonnan félórás szabadprogram után csodálatos élményekkel gazdagodva elindultunk hazafelé.
Nagyon örülök, hogy én is missziós vagyok, imáimmal, apró lemondásaimmal segíthetek távoli országokban élő gyermektársaimnak is. Mindannyiunk nevében köszönöm szépen Sebastian atyának és munkatársainak nemcsak ezt a gyönyörű napot, hanem azt is, hogy ehhez a közösséghez tartozhatunk.
Kertész Hanna Kata
6. b
Aki szeretné megtekinteni az ünnepi jubileumról készült filmösszefoglalót, az alábbi oldalon érheti el:
Missziós találkozó Budapesten
Missziós tábor Pécsett
Ezen a nyáron messzire utaztunk, hogy ismét találkozhassunk missziós barátainkkal.
Baranya megye székhelye számos látnivalóval várt minket. Egy városnéző verseny jó alkalom volt arra, hogy felfedezzük a nevezetességeket.
Délutánonként sportlehetőségek, kézműves foglalkozások, közös éneklések, esténként táncmulatságok színesítették a tábori életet.
Természetesen naponta részt vettünk szentmisén. Ezeket az alkalmakat a különleges helyszínek: a római katolikus templomként szolgáló dzsámi és a bazilika is emlékezetessé tették.
Imáink a közeli kegyhelyen, Máriagyűdön is meghallgattattak. Bőven volt lehetőségünk azon elmélkedni, mit rejt magában az idei jelmondat:
„Krisztus szeretete sürget minket.”
A PÁPAI MISSZIÓS MŰVEK – SZENT GYERMEKSÉG MŰVE
A Szent Gyermekség Műve missziós művek
A Szent Gyermekség Műve a Pápai Missziós Művek négy ágazatának egyike. A gyermekeket és a kamaszokat hívja a misszió kalandjába, hogy felébressze bennük a missziós lelkületet, támogassa a keresztény szolidaritás iránti nyitottságukat.
* * * * * * * *
Január végén megtartottuk az év első missziós foglalkozását.
Erik, a vak fiú, iskolánk egykori tanítványa most is ott volt velünk. Nagyon szeretjük a hozzászólásait, s amennyire csak lehet, bevonjuk a „munkába”.
Az ökumené jegyében folyt a beszélgetés, ehhez kapcsolódott a kiscsoportos feladat is: plakátkészítés.
John Gordon újévi tanácsai és az alábbi evangéliumi részlet elgondolkodtatott bennünket, de egy vidám játék feloldotta a komolyságot.
„Testvéreim!
Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Bocsássatok meg ti is úgy, ahogyan az Úr megbocsátott nektek. Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre kaptatok meghívást az egy test közösségében. Legyetek hálásak! Krisztus igéje éljen bennetek gazdagon! Tanítsátok és intsétek egymást telve bölcsességgel! Énekeljetek Istennek hálás szívvel zsoltárokat, himnuszokat és szent énekeket! Bármit mondtok vagy tesztek, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek! Így adjatok hálát általa az Atyaistennek! (Kol 3,12-21)”
A 2018-as évre ez lesz a jelmondatunk: „JÓ AZ ISTEN!”
Mindenkinek kívánjuk, hogy megtapasztalja!
* * * * * * * *
Márciusi foglalkozásunkon kicsalogatott bennünket a jó idő a missziós udvarba. A napsütés és a madárdal mindannyiunkat mosolyra késztetett, de hamarosan egyre elgondolkodóbb lett az arckifejezésünk.
„Keresztúton követünk, Jézus, Téged szeretünk!
Szenvedésed égi jel. Így jutunk a mennybe fel.”
– hangzott fel imáink, elmélkedéseink között az összekötő ének. A 14 stáció félkörében megemlékeztünk Jézus szenvedéséről és kereszthaláláról. Mindenkit megérintett egy-egy részlet, néhány szó vagy mondat a missziós keresztút gondolataiból, melyek arra világítottak rá, hogy a mi életünkben is vannak nehézségek, de nekünk könnyebb megélnünk, megoldanunk a problémákat. Könnyebb, mert van kapaszkodónk, erősítőnk, társunk, példánk: maga Jézus Krisztus.
Ő vállára vette, kínkeservesen vitte a keresztet, háromszor rogyott térdre a súlya alatt. Mégis küzdött tovább, pedig nem a saját életéért, hanem értünk, azért, hogy mi is újra meg újra talpra tudjunk állni, hogy bűneinktől megszabadulva, tiszta lélekkel követhessük Őt.
A missziós teremben erről beszélgettünk Takács István tanár úrral: Hogy mit jelent számunkra a kereszt, s hogyan segít nekünk Jézus vinni, viselni, letenni azt…
Az ablakokon át bekúsztak a délutáni napsugarak. Eltöltött bennünket a remény érzése. Megint mosolyogtunk. Mindannyian.
A 2016-os év utolsó missziós foglalkozása az advent jegyében zajlott.
Napi imáink és himnuszunk után Takács István tanár úr lélekemelő gondolatai hangzottak el, majd megismerhettük az adventi koszorú történetét, szimbólumait.
Beszélgettünk arról, hogyan tehetünk jót, miként segíthetünk másoknak, mit jelent számunkra a várakozás.
Természetesen az ének sem maradt el. Ezúttal a Glória, glória kezdetű dalt tanultuk meg.
Majd egy-egy, a télhez, a karácsonyhoz kapcsolódó színes forma került kiosztásra, melyekre ráírhattuk ünnepi gondolatainkat, jókívánságainkat. Végül ajándékképpen gazdát cseréltek a papírlapok. Több olyan is volt, amelyre ez az egyszerű, mégis legtöbbet jelentő szó került:
SZERETET
* * * * * * * * * * * * *
Régi kedves ismerőst üdvözölhettünk iskolánkban október 13-án és 14-én: Sebastian atya látogatott el hozzánk. Két indonéz barátjával érkezett, akik szintén a papi hivatásra készülnek.
A két nap alatt mindenki feltöltődhetett lelkileg a szentmiséken, a beszélgetéseken. Szórakoztató volt a zenés-táncos daltanítás, és sok érdekességet megtudhattunk Indonéziáról.
Sebastian atya legfőbb üzenete számunkra:
Vállaljuk önmagunkat! Legyenek példaképeink, de ne akarjunk mássá válni!
Soha ne feledkezzünk meg másokért tenni, imádkozni!
Szüntelenül törekedjünk a jóra!
Ami pedig dalban tudatosult újra bennünk:
„ISTEN SZERETETE OLYAN CSODÁLATOS!”
************************
Missziós hétvége Mátraszentimrén
Az Egri Egyházmegyének köszönhetően három napos missziós hétvégére indulhattunk szeptember 29-én Magyarország egyik legcsodálatosabb hegységébe, a Mátrába.
Csütörtök reggel vidáman indult útra 16 missziós diák, örömünket a csodálatos időjárás is erősítette. Egész nap a friss levegőn, kellemes napsütésben játszottunk. Kipróbáltuk tájékozódási képességünket az erdőben kialakított labirintusban, egyensúlyozási képességünket a trükkös kerékpárokon. Meggyőződhettünk tériszonyunk létéről vagy nem létéről Magyarország leghosszabb kötélhídján áthaladva. Beszélgettünk, élveztük egymás társaságát.
A szállásunkat birtokba véve, este elmélkedtünk és hálát adtunk az Istennek. Zajácz Noémi, aki az év missziósa lett, egy szép előadással ajándékozott meg minket és elkészítettük az első kreatív munkánkat.
Pénteken, reggeli után gyalogosan zarándokoltunk el egy csodálatos Mária-kegyhelyre, Fallóskútra. Nagyon meghatódottan imádkoztunk és énekeltünk abban a csendes kápolnában, ahol sok márványból készült „hálaadó tábla” jelezte az Isten és Szűzanya erős jelenlétét. Az udvaron ajándékdobozokat festettünk nagy lelkesedéssel. Az idő gyorsan elrepült, egy hálát adó elköszönés után elindultunk a szállásunkra, ahol már várt minket a finom ebéd és utána buszos kirándulás a Kékestetőre.
„Ember tervez, Isten végez.” – hangzik a mondás, amit mi gyakorlatilag is megtapasztaltunk. Eltávozott közülünk a sofőr bácsi – Sárga István -, elhagyta ezt a megtapasztalható földi létet egy magasabb dimenzióba költözve, az Isten közelségébe.
Megrendült szívvel, de hálával szívünkben köszönetünket szeretnénk kifejezni azért a sok szeretetért és emberi jóságért, amit kaptunk Tőle. Pista bácsi már négy éve állandó kísérője volt a missziós „utazásainknak”, nagyon szerettük és tiszteltük. Nyugodjon békében.
Mementó: „.. egy ajtó bezárul itt-lenn a földön, s egy ajtó kinyílik ott-fenn az égen, – ez a halál.”
*********************
2016 IFJÚ LEÁNY MISSZIÓSA
2013-ban kezdtem missziósként tevékenykedni, osztályfőnököm hatására, iskolánk missziós csapatában.
Miért is döntöttem úgy hogy megpróbálom? Elsősorban az érdekelt, hogyan lehetne az emberekhez közelebb kerülni és segíteni nekik. Az első év során sok mindent megtapasztaltam, megerősödött bennem az a tudat, hogy ez csak szeretettel lehetséges. Nem kell mást tenni, csak kiszeretni a jót a másik emberből, mert mindenkiben sok-sok jó lakozik.
Nagy várakozással mentem az első missziós táborba, Szentkútra, ahol felavattak. Befogadtak a Szent Gyermekség Műve közösségbe és Sebastian atya áldásával igazi missziós lettem!
Ezután még komolyabban vettem a feladatomat. Nap, mint nap imádkoztam a rózsafüzért, hogy minden embernek legyen étele, itala és fedél a feje fölé. A gyerekek tanulhassanak minden hol a világban.
Sebastian atya előadásait nagyon szeretem hallgatni, ami nagyon elgondolkodtató és vicces. Jó megtapasztalni, hogy a világ más országaiban hogyan élnek a hasonló korú társaim.
Már nagyon vártam az idei nyári tábort, ami Nagykovácsiban került megrendezésre Még álmomban sem gondoltam, hogy ott milyen nagy meglepetésben lesz részem
Megkaptam az Év Missziósa díjat. Az elismerés nagyon sokat jelentett számomra, Isten megadta azt is nekem, amire nem is számítottam. Eleve bennem a szeretetadás egy erős pont, mert szeretetet adni másoknak, olyan mintha kenyeret adnál egy szegény embernek. Nem is csoda, hogy a HITBŐL, a REMÉNYBŐL, és a SZERETETBŐL, a legerősebb, ami soha el nem fogy a SZERETET.
Tudom, hogy a díjat is szeretetből ajándékozta nekem az Isten.
Köszönöm Istenem az életem.
Köszönöm, hogy kegyelmeidben élhetek.
Köszönöm, hogy irgalmas vagy hozzám,
Köszönöm, hogy felém fordítod orcád.
Köszönöm, hogy látok és hallok,
Köszönöm, hogy egészséges vagyok.
Köszönöm a sugárzó nap melegét.
Köszönöm családomnak örömét.
Köszönöm testvéreimet, szüleimet,
Köszönöm, hogy boldognak látom őket.
Köszönöm barátaim figyelmét.
Köszönöm életemnek értelmét!
ZAJÁCZ NOÉMI 7. osztályos tanuló
*******************
A Szent Gyermekség Műve tábor, 2016. július 31 – augusztus 4. került megrendezésre Nagykovácsiban a Teleki- Tisza Kastély 10 hektáros területén.
Iskolánk, négy év óta, egy lelkes és tettekre kész missziós csapattal vesz részt az országos méretű rendezvényen. Nagy örömünkre, ebben az évben iskolánk tanulója, Zajácz Noémi kapta meg az országos elismerést jelentő, vándor- serleget. Nagyon büszkék vagyunk példamutató, missziós lelkületére.
Minden évben, egy adott mottó köré szerveződik a tábori program. Az idei mottónk, napjainkban is nagyon aktuális dologhoz, a környezetvédelemhez kapcsolódott. Forrása, természetesen a” Könyvek Könyvéből”, a Bibliából ered: „Műveljétek és őrizzétek”.
A tábor jellegét tekintve, idén a szokásos lelki programok mellett nagyobb hangsúlyt kaptak a sportos kirándulós természetben töltött programok.
Hétfőn és szerdán délelőtt, délután mozgalmas csoportversenyeken és egyéni sportos programokon vehettünk részt. Kedden kirándultunk Budakeszire, a vadasparkba, ahol több figyelmet szenteltünk a környezetünk növény és állatvilágára.
Lelki, szellemi programok korán reggel, a déli melegben és este voltak. Csodálatos interaktív előadásokat hallottunk Sebastian atyától és Székely János püspök úrtól. Mindketten missziós lelkületű, világot bejárt, hatalmas tudású emberek, akik saját élményeikkel színesítették a Biblia üzeneteit. Naponta volt szentmise, hangulatában nagyon vidám, gitárral kísért énekekkel és prédikációkkal. Attila atya kérdései és válaszai a természetvédelemmel kapcsolatban, nagyon találóak és elgondolkodtatóak voltak.
A tábor üzenete mindenkiben nyomokat hagyott, megerősítette bennünk annak tudatát, hogy az Isten ránk, emberekre bízta a Földet, hogy „jó pásztorok” módjára őrizzük és műveljük. A teremtett világ gyönyörű, az atomok és sejtek tökéletes harmóniában és rendszerben működnek, nem lenne más dolgunk csak vigyázni erre a csodára.
Két, érdekes történetet szeretnék megemlíteni:„kicsi János” esetét, és a tengeren úszó sok-sok pici vitorlás hasonlatát.
Egy anyuka apró darabokra vágta a Föld térképét és fiának odaadta, azzal a kéréssel, hogy rakja össze. János, a fiú nagyon gyorsan, pár perc alatt végzett a feladattal, ami hihetetlennek tűnt. Az édesanya rákérdezve a titokra a következő választ kapta: megfordítottam a lapokat, ami egy embert ábrázolt és ezt nagyon gyorsan ki tudtam rakni. Ha az ember kész, a Világ is egész. Az igazi természetvédelem az ember védelmével kezdődik! Manapság mindenki arra törekszik, hogy úgy élje az életét, hogy mások méltóságát megőrizze, ne okozzon kárt a másik életében. Olyanok vagyunk, mint a kicsi vitorlás hajók az élet hatalmas tengerén. Haladunk előre, lehetőleg elkerülve az ütközést, erre helyezzük a hangsúlyt. Megfeledkezünk a legfontosabb dologról, vitorlánk bármikor elsüllyedhet, ha nincs teljesen épségben. Belső és külső harmóniában kell élni az életünket, vigyázva testünk egészségére és lelkünk táplálására.
„Műveljétek és őrizzétek”, nagy a mi felelősségünk! A ránk bízott feladat kötelez minket, hogy tudatosan éljük napjainkat és törekedjünk a szeretetteljes életre.
Az encsi missziós csapat
*******************
Köszönet
Ezúton mondunk köszönetet minden diáknak és családtagjaiknak, akik bármilyen felajánlással támogatták iskolánk missziós csoportját. Adományaikkal és segítségükkel mindenkor jót cselekedtek.
Isten áldása és kegyelme legyen velük továbbra is!
„Adni lehet szeretet nélkül, de szeretni nem lehet anélkül, hogy adnánk.”
(Richard Braunstein)
********************
Missziós hétvége Sarudon
” …ha Isten Lelkének működésére bízzuk magunkat egyszer, Ő maga fejezi be mindazt, amire mi nem vagyunk képesek.”(Fausztina Napló 359).
Ezzel a mottóval indultunk útra Sarudra, 2016. május 13-án pénteken. Mikor megérkeztünk, kedvesen fogadtak minket, bevezettek az épületbe és átadták nekünk a szobákat. Ebéd után kezdetét vette a tábornyitás. Mónika néni minket 4 csapatra osztott, és a csapatok különböző feladatokat oldottak meg. Az első feladatnál az Irgalmasság Évének a logóját kellet kirakni képkockákból és leírni a jelentését. Megtanultuk az Irgalmassági Rózsafüzért, amit közösen elmondtunk. Kiemeltünk két irgalmassági cselekedetet, amivel kapcsolatban a csoportoknak szituációs bemutatót kellett készíteni. A feladat után mindenki kapott egy biciklit és lebicikliztünk a Tisza-tóhoz. Ott két szituációt gyakoroltunk, amit az este folyamán majd bemutattunk. Mikor visszaértünk a táborba, megvacsoráztunk és megkaptuk a következő feladatot. Egy olyan képet kellett készíteni, amit a tenyerünkkel mintázunk. Minden csapat kapott egy nagy lapot és temperát és kezdetét vehette a móka. Amikor minden csapat kész lett, a társalgó teremben összegyűltünk egy közös énekes imára.
Másnap reggel elég rossz idő volt. A biciklitúrát is el akartuk halasztani, de végül mégis elindultunk. A kerékpáros zarándoklat célja Poroszló volt. Mikor a jó egy órás út után leültünk egy kicsit a Tisza-tó partjára megpihenni, olyan jól esett a tízórai. Poroszlón elkapott minket az eső, de mi a cukrászdában sikeresen átvészeltük. Közben ettünk egy hatalmas fagyit, majd elindultunk vissza Sarudra. Mikor visszaértünk, ebéd után jöhettek az új feladatok. Egy szélforgót kellet készíteni, amire papír galambokat kötöttünk, és egy pünkösdi rózsát. A másik feladat: egy totó kitöltése a pünkösddel kapcsolatban, aztán felkészülés az esti licitre. Mikor ezeket elkészítettük, következett a verseny. Itt lángnyelvekkel lehetett licitálni és az állítások szintén a pünkösddel voltak kapcsolatosak. Ezután volt a pünkösdi királyválasztás és a pünkösdi királyné-járás. A pünkösdi királyválasztásnál a két versenyzőnek 5 próbát kellett kiállnia. Ezután felelevenítettük a pünkösdi királyné-járást. Aztán következett a közös tánc, amit én nagyon élveztem. A tánc után aludni mentünk, mert egy hosszú nap várt még ránk. Reggeli után minden szobának össze kellett pakolni szinte indulásra készen. A pakolás után volt a táborzáró értékelés, Örömút-járás. Ezután elmentünk a templomba a pünkösdi szentmisére. A szentmise után megebédeltünk és haza indultunk.
Én nagyon jól éreztem magam és remélem, hogy sokszor fognak még ilyen hétvégét szervezni nekünk missziós tanáraink.
Nagy Alexandra 5.c
2016. 05. 13-15.
Várakozással teli indulás
Megérkezés: szeretetháló szövése
Első nap: feladatok az Irgalmasság éve jegyében
Együtt végeztük az Irgalmassági rózsafüzért
Próbák a Tisza-tó partján
Előadás: szituációs játékok
Második nap:” zarándoklat” és feladatok a Pünkösd i ünnep jegyében
Ebéd után: kreatív feladatok
licit verseny és Pünkösdi király választás
Táncház:
3.nap: Örömút járás, Szentmise
*********************
Missziós találkozó
Április 9-én Rád várt ránk. A Váci Egyházmegye idén ezen a településen rendezte meg szokásos tavaszi gyermekmissziós találkozóját.
A Beer Miklós püspök atya által celebrált szentmisét az Örömútja követte. Jézusnak a feltámadása utáni állomásait jártuk végig énekszóval, imádsággal, valóban örömmel a szívünkben.
A finom ebéd elköltése után kincskeresés következett. Lelki táplálékot vehettek magukhoz a gyerekek, amikor rátaláltak az irgalmasság jócselekedeteire. Elolvasták, értelmezték azokat, és egy-egy példát, szituációt felelevenítve elmondták, hogyan jelent meg a saját életükben.
Sport és felszabadult tánc zárta a programok sorát.
Ahogy mindig, most is Sebastian atya áldása indított bennünket útra.
És ahogy minden évben, most is feltöltekezve jöttünk haza: telve a találkozás örömével, lelkesedéssel, szeretettel.
******************
2016 február
Téma: Az Atya irgalmasságának arca
Előzmények: a januári foglalkozásunk során megfogalmaztuk azokat az elhatározásainkat, amiket mi, kis missziósok is tudunk vállalni. Élő, „kétlábonjáró”reklámozói szeretnénk lenni Jézusnak. A feladat nem könnyű, hiszen manapság rengeteg negatív hatás éri az embert, sokszor „ciki jónak lenni”. Mi, a szeretetünket és az időnket (odafigyelésünket) szeretnénk ajándékba adni.
A februári foglalkozásunk témáját a világegyházban meghirdetett, Irgalmasság éve program szolgáltatta. Bevezetésként a „Veni sancte spiritus” énekkel hívtuk a Szentlélek segítségét, majd vidám játékkal tettünk bizonyságot arról, hogy milyen jó újra együtt lenni és boldogan, önfeledten átadni magunkat társaink szeretetének.
Azon elmélkedtünk, hogy milyen lehet az igazi irgalom. Szerepjátékok segítségével próbáltuk megérteni azt a nagy ajándékot, amit az Isten irgalmassága ad. Elgondolkodtunk Ferenc pápa gyönyörű mondatain: „A kis Jézus kinézetében nem volt különb bármelyik más csecsemőnél. Feje körül nem látszódott a glória vagy ragyogó sugarak. Isten törékeny, védtelen, tehetetlen csecsemőként lépett be emberi történelmünkbe, és az ember kezébe, gondjába helyezte magát.” Vajon mennyire vágyhatott arra az Isten, hogy ezt az üzenetet megértsük:„Ne félj, én vagyok!”– közeledik hozzánk az irgalmas Isten ezzel a bátorítással Jeremiás prófétától kezdve egészen a Jelenések könyvéig.
Interaktív beszélgetésünk során megállapítottuk, hogy bennünk lakik ez a Csodálatos Csecsemő, a mi szeretetünkre bízta magát. Jézus személye nem más, mint az „önmagát ingyenesen odaajándékozó szeretet”. Ezért nekünk is az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit gyakorolva. „Még nagyobb lelkesedéssel és meggyőződéssel kell tanúságot tenni a hitről”,„az Atya szeretetének eleven jeleivé kell válnunk”.
Az iskolánk zsibongójában elkészített dekoráció mindenki figyelmét felhívja arra, hogy a böjti időszakban mire is kellene a hangsúlyt helyezni, hogyan kellene figyelmünket az Isten felé irányítani.
A vidám foglalkozásunkat közös kis imáinkkal zártuk és azzal az üzenettel távoztunk, amit Szent Fausztina írt Naplójába: „Most fogtam fel igazán, hogy ha az Úr kíván tőlünk valamit, megadja hozzá a szükséges kegyelmet és a kivitelezési lehetőséget is. Képessé tesz annak teljesítésére, amit kíván tőlünk.” Napló 1090
Írta: Mónika néni és a felsős Missziósok
* * * * * * * *
A 2015-ös év sem telt tétlenül missziós csoportunk számára. Idén is igyekeztünk ténylegesen segíteni gyermektársainknak – imádságokkal, lemondásokkal, kicsi áldozatokkal.
Március: Jótékonysági vásár, Találkozó – Patak : Adományainkat eljuttattuk a kárpátaljai Rát község árvaházainak építésére
Augusztus: Tábor – Mátraverebély-Szentkút
Október: A missziók hónapja, missziós napok az iskolában. Vendégeink: Az indiai Sebastian atya, a Szent Gyermekség Műve magyarországi igazgatója, paptársa, Elias atya, a lengyel Margit nővér és János, közösségünk koordinátora. Programok: szentmisék, játékos foglalkozások, beszélgetések, daltanulás, élő missziós rózsafüzér alkotása
November és december: Adventi gyertyagyújtás, jótékonysági vásár, Szent Család-járás
Minden eddigi segítséget megköszönünk támogatóinknak, akik a következők voltak:
Dr. Ternyák Csaba érsek atya, Dr. Garancsi László atya, Dr. Besenyei Zoltánné volt igazgatónk, a jelenlegi Iskolavezetés, az iskola diákönkormányzata, a Szülői Munkaközösség, Restyánszki Bertalanné, Restyánszki Ildikó, az encsi Városvédő –és Szépítő Egyesület – Vajkóné Zsíros Emese, Éva Cukrászda, Takácsné Csécsi Éva, Novák Zoltán, Stefán Sándor, Bratu Ferenc
Köszönet illeti a „névtelen” adományozókat és azokat, akik imáikkal, figyelmükkel kísérik missziósaink munkáját.
„ Áldjad, lelkem az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! ” (Zsolt. 103. 2)
* * * * * * * *
Beszélgetés a missziós napokról az 1. a osztályos diákokkal – részlet –
– Hogy éreztétek magatokat a missziós programokon?
– Jóóól! – hangzik az egyöntetű kiáltás.
– Mi tetszett legjobban?
Bialkó Anna, Fodor Viki és Varga Balázs válasza: „A misén az éneklés.”
Hozzájuk csatlakozik Juhász Martin is: „Nagyon szép látvány volt a kórus. Meghatódtam a sok szépdaltól.”
Bodnár Rebeka öröme: „Tudtam az éneklést folytatni!”
Serke Panni és Fazekas Mira így nyilatkozik: „Nekem minden tetszett.”
Pocsai Adélka: „A furulyázás.”
Horváth Marci: „Az a nagyfiú, ahogy dobolt.”
Fazekas Fanni boldogsága: „Igazi mikrofonba beszélhettem!”
Szacsuri Máté kedvence a „Hálát adok az Úrnak” kezdetű dal volt.
Homoki Hannát a mozgásos játékok varázsolták el, Virosztkó Fannit pedig az élő missziós rózsafüzér, melynek egy szemjét ő maga alkotta.
Zsigmond Brenda szerint a legjobb érzés az volt, hogy „A misén az ima közben megfogtuk egymáskezét.”
Polgári Dani a szentmise lényegét fogalmazta meg: „Istennel kapcsolatban éreztem magam.”
Kemény Bence pedig sok gyerek és felnőtt nevében szólt: „Legjobban Sebastian atya tetszett, hogyeljött hozzánk. (És Éliás atya, ahogy gitározott…)
A gyerekek véleményeit, gondolatait lejegyezte: Makranczi Sándorné, osztályfőnök.
* * * * * * * *
2015. október 22-én 14:00 órai kezdettel a Páter Rock zenekar adott koncertet iskolánkban.
* * * * * * * *
„Ma is szükség van arra, hogy hithirdetőkké váljunk, a sokat szenvedett és nyugtalan emberiség körében, hogy azok, akik még nem hallottak Jézus Krisztusról, megismerhessék, akik pedig megtagadták viselkedésükkel és életükkel, azok visszatérhessenek az igaz útra.”
Október a missziók hónapja, ebben a hónapban a katolikus egyház az egész világon a missziókért imádkozik
Iskolánkban három éve működik az országos Szentgyermekség Misszióhoz tartozó, alsós és felsős gyermekekből szerveződő helyi csapat, ezért úgy éreztük eljött az ideje annak, hogy az egész iskolára kiterjedő programokkal mi is bekapcsolódhassunk a meghirdetett széleskörű ima-mozgalomhoz. Iskolánk vezetése örömmel fogadta a kezdeményezésünket és mindenben éreztük és érezhetjük a támogatásukat.
Egész hónapban, reggelenként, egy tized Rózsafüzér elimádkozásával és napindító rövid elmélkedésekkel indulnak napjaink, amiben minden osztály és pedagógus közreműködik.
Missziós persely készítésére, osztályszintű versenyt hirdettünk, és ebbe gyűjtögetjük az apró lemondásainkból származó forintokat. A csoki és a cukorka árát, amit „nassolgatás céljából’ vennénk meg, most el fogjuk küldeni Sebastian atyának, aki továbbítja Kárpátaljára. Országos szinten az éves programunk, a kárpátaljai Rát községben levő Szent Mihály gyermekotthon megsegítése. 2015.október 12 és 13-án ellátogatott hozzánk P. Benvin Sebastian SVD atya, a Pápai Missziós Művek magyarországi igazgatója. Elhozta magával missziós társait: Éliás atyát, aki Indonéziából érkezett, Margit nővért Lengyelországból és a Szent Gyermekség Műve koordinátorát, Jánost. Mindkét nap Szentmisével kezdődött iskolánk zsibongójában. A szokatlan, de nagyon is bensőséges szertartáson egészen közelről tapasztalhattuk meg az ima erejét. Együtt élhettük át Jézus Krisztus áldozatát és közelebb kerültünk a Szentmise jelentőségének megértéséhez.
Délután, több szintéren folytatódtak a programok, a vidám, zenés, maradandó élményeket nyújtó beszélgetések, éneklések, táncok.
A második nap végén elkészítettük az összetartozást szimbolizáló élő Rózsafüzért, amit az esős idő miatt, belső térben, „kis helyen”, csak „összetekeredve” tudtunk megvalósítani. Az élmény, így is maradandó lett, megérte az előzetes készülődés!
A missziós napok megrendezésével, Ferenc pápa missziós imaszándéka ez év októberére: „hogy a missziós világnap megünneplése mindenhol növelje a missziós elevenség és együttműködés szellemét”, nálunk is megvalósult.
* * * * * * * *
Október a missziók hónapja
Iskolánk Missziós csapatának képviseletében 2015. október 3-án Országos Missziós Találkozón voltunk Budapesten. A csodálatos időjárás mellett tartalmas és színes programokon vehettünk részt. Az ifjúsági missziósok, művészien átélt előadásukkal megelevenítették Kis Szent Teréz szüleinek életét. A Szentmisén Kiss- Rigó László Szeged Csanád megyéspüspök szeretetteljes bíztatásával töltekeztünk. Ebéd után Bisztra György bábművész kesztyű-bábos előadásával a családi élet jelentőségére hívta fel a figyelmünket, ami után önfeledt táncházzal ünnepeltük. A rendezvény, Sebastian atya, a Pápai Missziós Művek magyarországi igazgatójának áldásával zárult. Haza indulás előtt, ráadásként bejártuk a Hősök- terét, megcsodáltuk magyarságunk nagy alakjainak szobrait, azt a sok szépet, amit őseink alkottak. Végezetül, hálát adtunk mindenért a Jóistennek.
„Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” (Jn 13,35)
Isten hatalmas, és mert Isten a szeretet, számunkra is a szeretet útját készítette elő.
Október hónap a misszió hónapja, ezért a legfőbb parancsról, a szeretetről kell szólnia.
Ebben a hónapban a katolikus egyház az egész világon a missziókért imádkozik, emlékeztetve minden megkeresztelt ember kötelességére, hogy együttműködjék az egyház egyetemes küldetésében. Az egész egyház alapvető küldetése az örömhír átadása.
Az imádság az egyik legfontosabb eszköz a hétköznapi ember kezében, hogy segítse az evangélium terjesztését. Nemcsak a távoli missziókért imádkozunk, ahol hihetetlen nehéz körülmények között dolgoznak a missziósok, hanem hazánkért is.
Az a feladatunk, hogy derűsen és egyre hitelesebben tanúságot tegyünk, sokszor csupán példával. Mélyülni kell a hitünknek, ami az imádságból töltekezik, hogy szavak nélkül is láthatóvá váljon. Az iskolánkban működő, Sebastian atya által irányított missziós csapatunk is erre törekszik.
A célok elérése érdekében a Missziós Gyermekség két szolgálatot nyújt a gyermekeknek: az első és fő: a missziós nevelés; a második: a missziós együttműködés a legrászorultabb gyermekekkel, valamint a missziókkal szerte a világon.
o Segíti a gyermekeket abban, hogy kifejlődjön a missziós lelkület.
o Motiválja a gyermekeket, hogy hitüket továbbadják, és megosszák anyagi javaikat, elsősorban azokkal a gyermekekkel, akik a legszegényebb vidékeken és egyházakban élnek a világon.
* * * * * * * *